Az előző bejegyzésben írtam arról, hogy mit tapasztaltam a körzetes iskola bemutató óráin. Akkor még nem sejtettem, hogy nem véletlen, hogy két – leanes szemmel is – csodás pedagógus óráját látogathattam meg. A hal ugyanis a fejétől bűzlik, illetve jelen esetben illatozik.

Az igazgató a bemutató órák után mesélt arról, hogy mi az iskola hitvallása. Azt mondta, mivel nem tudjuk, hogy milyen világban fognak élni a gyerekeink, az a legtöbb, amit tehetünk értük, hogy megtanítjuk őket gondolkodni. Ez önmagában közhely, de tartalommal tölti meg az iskola által alkalmazott 4K rendszer: kollaboráció, kommunikáció, kreativitás és kritikus gondolkodás, azaz problémamegoldás. Mikor a problémamegoldás szót meghallottam, örömömben ugrottam a széken egyet és elég hangos lehettem, mert több szülő is rosszalló tekintettel nézett rám.

Ezután elmondta, hogy folyamatosan azon gondolkodnak, mit lehetne jobban csinálni, és ebbe bevonják a tanárokat, iskolai dolgozókat és a gyerekeket is. Van például ötletládájuk, amit a Toyotától tanultak. Ekkor már csak egy lépésre voltunk attól, hogy kimondja, hogy lean.

Folytatódott a bemutató csupa praktikus információval, majd az igazgató azt mondta, nem azon kell keseregni, hogy a mai gazdasági környezetben milyen nehéz az iskoláknak, vagy bezzeg régen mennyivel több pénz jutott, hanem azt kell nézni, mi mit tudunk tenni a saját működésünk és a környezetünk jobbá tételéért. Neki az a célja, hogy minden évben 100 elsőst felvegyen, akit 8 év múlva gondolkodó, boldog emberként enged útjára. Ő ezzel tud hozzátenni a világhoz.

Az igazgató úr nagyon jól tudja, mivel érdemes és mivel nem érdemes foglalkoznia. Ennek a megítélésében segíthet még az érdekeltségi és befolyásolási kör, amiről Stephen Covey Kiemelkedően sikeres emberek hét szokása című könyvében olvastam először.

Eszerint a problémákat 3 csoportba sorolhatjuk. Vannak olyan problémák, események, történések, amelyek az érdeklődési körünkbe tartoznak, de nincsenek igazán hatással az életünkre és mi sem tudjuk befolyásolni őket. Az iskola életében ilyen lehet, hogy hogyan alakulnak a nemzetközi oktatási trendek. Aztán vannak dolgok, amelyek hatással vannak ránk, és mi is hatással lehetünk rájuk, de nincs felettük direkt kontrollunk. Az iskolai példánál maradva: ilyen lehet, hogy hogyan alakulnak az oktatási trendek Magyarországon. A harmadik kategória azon dolgok csoportja, amelyek hatnak ránk és változtatni is tudunk rajtuk: Mi történik az iskolában? Milyen tanárokkal, milyen értékeket képviselve, milyen szellemiségű és színvonalú oktatás folyik?

A gazdasági szervezetek életében is ezt az alapelvet érdemes követni.
A problémák megoldását saját magunkkal kell kezdeni. Mindig van min javítani, mindig lehet mit fejleszteni a saját magunk és saját csoportunk működésén. Azáltal, hogy a körülményeken való aggódás helyett elkezdjük megváltoztatni önmagunkat, képessé válunk a környezetünk megváltoztatására is.
Ezek után érdemes folytatni azon kérdések megoldásával vagy befolyásolásával, amelyek hatnak ránk, és fontos, hogy változzanak. Ekkor tanácsos kitekinteni a saját csoportunkból, életünkből, és proaktívan változtani a környezeten is. Például az iskolánk a saját módszerét megosztja más iskolákkal.

Az első kategóriába tartozó dolgokon való kesergés viszont csak időpazarlás. Nem vezet sehová.

Tehát ha már az iskolában (és persze otthon) megtanítjuk a gyerekeket gondolkodni, és arra szoktatjuk őket, hogy magukon kezdjék a változást, tegyenek saját maguk és a környezetük jobbá tételéért, akkor talán 20 év múlva a lean gondolkodás már nem is lesz olyan távoli. Szóval van remény!