Lehet hibázni (?)

A lányom beiskolázás előtt állt, ezért elmentem a helyi általános iskola bemutató órájára és az igazgató úr bemutatkozó beszédére (ez utóbbiról majd a következő posztban).

Ahogy a másik 30 anyuka, beültem én is az órákra, de nem a tanító nénit, hanem a gyerekeket figyeltem. Feltűnt néhány fontos dolog. A kis elsősök arra a kérdésre, hogy kinek nem sikerült a feladat, őszintén feltették a kezüket. Erre a következő párbeszéd kezdődött:

- Mit rontottál el?
- Azt írtam, hogy 7+2=8
- És mennyi?
- 9.
- Ügyes vagy.
És haladtak tovább a következő feladattal.

Leanes anyukaként azt szűrtem le a jelenetből, hogy itt nem probléma hibázni. Nem kell elrejteni, ha valamit nem jól csinálnak, és ha valaki hibázik, akkor a vezető segít a kijavításában.

Magyaróra. A gyerekek kérdésekre válaszolnak, a tanító néni dicsér vagy kijavít. Egyszer csak az egyik gyerek felteszi a kezét, és azt mondja, hogy ő nem ért egyet. Tanító néni végighallgatja,  majd azt válaszolja, hogy megfontolandó, amit a gyerek mond, mert az érvelése teljesen helyénvaló, és ha innen nézzük a dolgot, akkor igaza van.

Szóval ebben az iskolában van saját véleménye a gyereknek? És ezt el is mondhatja? És ezt meghallgatják és figyelembe veszik?

Ezek apróságnak tűnnek, de nem azok.

Kezdjük az elemzést a matekórán látottakkal. A mindennapi életben, de a munkahelyünkön is nagy probléma, hogy nem látjuk a problémákat. Hiszen ha nem látjuk, nem is tudunk tanulni belőlük, nem is tudjuk megoldani őket.

Ennek két oka lehet. Vagy nem is tudjuk, hogy mi a hiba, hogy hova szeretnénk eljutni, hogy mi alapján mondjuk valamire, hogy jó vagy nem jó. Vagy egyszerűen nem akarjuk látni, sőt egyenesen elrejtjük a hibákat.

Dolgoztam egy szervezetben, ahol az egyik folyamat átfutási idejéről az egész szervezet úgy tudta, hogy 3 nap. Vagyis onnan, hogy az ügyfél igényli, 3 napon belül meg is kapja. Mindenki így tudta, hiszen ezt jelentette a folyamatért felelős osztály. Kivéve a saleses kollégák. Ők ugyanis érezték, hogy valójában nem 3 nap, míg végigfut az adott folyamat, hanem kb. 2 hét. Az ügyfél felé is ezt kommunikálták. Mikor az ügyfél szempontjából, az elejétől a végéig megmértük az egész folyamatot, kiderült, hogy átlagosan 21 nap alatt tudjuk elvégezni a munkát. Amint rájöttünk, hogy van probléma, már tudtunk foglalkozni a megoldásával, de addig senkit sem érdekelt ez a folyamat, és nem is értettük, hogy a salesesek miért panaszkodnak állandóan. Az ügyfelekről már nem is beszélve.

Nagy gond, hogy a problémákat, a hibákat elrejtjük. Pedig a hiba lehetőség a tanulásra.
A hiba elemzése lehetőséget ad arra, hogy megértsük, mi hogyan működik, megtaláljuk a gyökérokokat, és azokat megszüntetve javítsunk a folyamaton.

És mi a tanulság a magyarórából? Sok szervezetre jellemző, hogy a munkatársak nem mondják el a véleményüket, nem mondanak ellent a vezetőiknek. A vezetőnek mindig igaza van, úgy jó, ahogy ő mondja. Így nem látjuk meg a javítandókat, nem alakul ki ellenvélemény, ami hozzátehet a működéshez. Ez a fajta működés ugyanoda vezet, mint a hibák elrejtése. Egyszerűen nem látjuk, hogy min lehet javítani, és nem is javítunk rajta. Ezért egy helyben toporgunk, sőt lemaradunk!