Veszteség az iskolában

Üzenetet küldött az e-ellenőrző, hogy ötöst kapott a lányom. XXI. század... Óriási.  Tavaly nem működött, mert volt valami gubanc a licenszjogokkal, most már üzemel. De közben van egy hagyományos, “print” ellenőrző is. Elég feleslegesnek tűnik, hiszen dupla munka a tanároknak, és dupla nekem is, mert mindkettőt megnézem. Ez csak egy példa arra, hogy a lean által ismert nyolc lehetséges veszteség, bármilyen furcsa, előfordul egy olyan helyen is, mint az iskola.

A lean 8 különböző veszteséget definiál:

  1. Túlmunka
  2. Túltermelés
  3. Készletezés
  4. Mozgás
  5. Szállítás
  6. Hiba
  7. Várakozás
  8. Intellektuális veszteség

A témán akkor kezdtem el mélyebben gondolkodni, amikor a lányom a környezetismeret házi feladatát csinálta. Természetes és mesterséges, éghető és éghetetlen dolgokról tanultak. A munkafüzet hátuljában lévő képeket kellett kivágni és beragasztani a megfelelő helyre. Az A4-es oldalból először kis négyzetekre vágta Nóri a képeket (idáig oké, valahogy csak fel kell darabolni, bár akár matrica is lehetett volna), de mivel a képeknek előrajzolt hely nem négyzet, hanem kör alakú volt, ezért elkezdte szabályos körökké alakítani a négyzeteket. Mondtam neki, hogy ne töltsön ezzel időt, hanem ragassza be a négyzetet, de ő egy alapos, precíz gyerek, folytatta a körgyártást. A következő harminc perc vagdosással telt, szerintem teljesen feleslegesen, hiszen így nem tanult meg többet az éghetetlen anyagokról. Ez egy tipikus túlmunka. A túlmunka olyan tevékenység, amelyet a késztermék szempontjából feleslegesen vagy feleslegesen jó minőségben végzünk el.

Volt még egy szépsége a feladatnak. 24 kis képnek volt hely, de az A4-es lapon volt vagy 40. Tehát 40-et kivágott, körré alakított, 24-et beragasztott, és 16 szép kör ott várta, hogy történjen vele valami. Történt… kidobtam.
Ez a túltermelés. Amikor valami olyat gyártunk, amire nincs szüksége a vevőnek.

20151122_102512.jpg

20151122_102449.jpg

Hasonló eset volt, amikor még elsőben a számokat tanulták. A 18-as volt soron. A feladat szerint ki kellett egészíteni a képen látható dolgokat pont 18-ra. Például volt 11 fa, kellett még rajzolni 7-et, volt 6 kör, rajzolni még 12-t. Aztán egyszer csak egy darab hattyú árválkodott a képen. Nóri elkezdett rajzolni 17 darab hattyút, és még ki is színezte.

Levinek betelt egyszerre 3 füzete három héttel az iskola vége előtt. Éreztem, hogy teljesen felesleges megvenni 3 elsős füzetet, hiszen soha többet nem fogja használni, mert egyrészt a másodikos füzet más csíkozású, másrészt az utolsó hetek már inkább a játékról szólnak, nem a tanulásról.  Próbáltam rábeszélni a gyereket, hogy veszek egy füzetet, és abból pótlapokat teszünk a másik kettőbe, de hiába. Meg kellett vennem a “háromcsomagnyi csíkos lapot”.

Ez a veszteség a készletezés: amikor a szükségesnél több anyagot tárolunk. A tárolás és készletkezelés nemhogy nem ad értéket a termékhez, de jelentős költségei is vannak. Hiszen a raktárakat meg kell építeni, működtetni, a benne lévő termékeket esetleg őrizni, sőt még a termék minőségét is meg kell őrizni. A tejföl megromlik, a ruha jövőre esetleg már nem divatos, a füzetnek elavul a csíkozása. És ezeket ki kell dobni, le kell selejtezni. Felesleges folyamat, nagy költség.  

Mit gondoltok, van hiba típusú veszteség az iskolai életben? Esetleg mozgás, mozgatás?
A következő posztban megbeszéljük!